A hang világnapjának megünneplése (április 16.) brazil orvosok, logopédusok, valamint énektanárok kezdeményezésére indult el 1999-ben, amelyhez évről évre újabb országok csatlakoznak. Az idei világnap alkalmából dr. Kiss Sándor, a Fül-orr-gége Központ fül-orr-gégész, audiológus szakembere osztott meg néhány érdekességet az emberi hangokról.
Kodály Zoltán szerint semmi sem jellemző annyira a nyelvre, mint sajátos hangzása: „A hangzás olyan, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük.” De miként születnek meg a hangok?
-A beszédhangokat a kilégzés során képezzük, hangképző szerveink segítségével, amihez akár százféle izom együttműködése szükséges. A mai magyar nyelvben 39 fonémát különböztetünk meg (14 magánhangzót és 25 mássalhangzót), a hangképzésünkhöz szükséges levegőáramlatot a tüdő hozza létre. A magánhangzók képzésekor tiszta zönge jön létre, a tüdőből kiáramló levegő megrezegteti a hangszálakat, majd akadály nélkül távozik a szájüregből. A szájüreg ez esetben, mint egy hangszekrény (rezonátor) módosítja a létrejött zöngét. Amikor mássalhangzóképzés történik, a kiáramló levegő valamilyen akadályba (ajkak, fogak, íny stb.) ütközik a szájüregben (a h hang kivételével, ami a gégében ütközik akadályba). A mássalhangzók egyik része zöngés, ez azt jelenti, hogy képzésükkor rezegnek a hangszalagok (ezt ujjainkkal kitapinthatjuk beszéd közben); míg a zöngétlen mássalhangzók képzésekor nem. Ez esetben a hangot a szájüregbeli akadály leküzdésekor keletkező zörej adja. Saját hangszínünket azonban nemcsak a hangképző szerveink egyéni eltérései, hanem a testalkatunk, valamint a pszichés és hormonális tényezők is befolyásolják. A menopauza idején például érdesebbé válik a hang és csökken a hangmagasság is – magyarázza dr. Kiss Sándor. Bár a hangunk a korral is változik, ám vannak bizonyos eltérések, amelyek akár rendellenességet, hangképzési zavart is jelezhetnek. Ilyen például a rekedtség, gombócérzés, elhúzódó mutálás, gyenge, levegős, fáradékony hang. Ez esetben foniáter szakembert kell felkeresni, aki a hangképzés élet-és kórtanával, valamint a funkciózavarok diagnosztikájával és kezelésével foglalkozik. A hangterápia szimbolikusan a hangszalagok "gyógytornáztatásának” is tekinthető, amit a foniáter szakember útmutatásai alapján kell elvégezni az otthoni gyakorlás során.
fel a 21. századi technológia.
A kezeletlen pollenallergia, vagy szénanátha nem csak kellemetlen, hanem idővel komolyabb problémákhoz is vezethet, főleg, ha évekig fennáll. Az egyik legfontosabb következmény, hogy az allergia „lehúzódhat” az alsó légutakba, kialakulhat az allergiás asztma, de nem ritka, hogy például krónikus arcüreggyulladással vagy orrpolippal küzdenek a nem kezelt betegek. Dr. Lukács Anita, a Fül-orr-gégeközpont – Prima Medica fül-orr-gégésze, audiológus, allergológus és klinikai immunológus beszélt a lehetséges szövődményekről és a kezelés lehetőségeiről.
A horkolás sok esetben nagyon zavaró jelenség, elsősorban a hálótársnak. Azonban maga a horkoló is kárt szenvedhet, még ha nem is a hanghatás miatt, hanem azért, mert a horkolás sokszor alvási apnoévá fajul, ami már komoly szív-érrendszeri kockázatokat rejt magában, sőt számos szervi működést negatívan befolyásol. De vajon mit lehet kezdeni ezzel a tünettel? Mikor jelenthet megoldást egy célzott műtét? Dr. Csóka János, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica főorvosa, fej-nyak sebész adta meg a választ a kérdésekre.
A foniátriáról kevesen tudják, hogy a beszéd és a nyelés zavaraival is foglalkozik, az azonban sokak számára ismerős, hogy a hangképzési problémákkal foniáterhez érdemes fordulni. Különösen azok számára lehet ez fontos, akiknek munkaeszközük a hangjuk, hiszen például énekesek, színészek, műsorvezetők, de akár trénerek, pedagógusok is abból élnek, hogy sokat és megfelelően használják a hangjukat. Éppen ezért dr. Holpert Valéria fül-orr-gégész, foniáter, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica orvosa arra hívta fel a figyelmet, hogy a rekedtség, gombócérzés, a hangszín, hangerő megváltozása olyan tünetek, amelyeket vizsgálni és sokszor kezelni is szükséges.
