Egy tál frissen sült süteménynek, társunk bőrének vagy egy új könyvnek az illata – az élet apró örömei, amelyekről nem szívesen mondanánk le. A szaglás elvesztése nem csak ezektől az élményektől foszt meg, de egészségünket és a biztonságunkat veszélyeztető állapotot is okozhat. Dr. Augusztinovicz Monika, a Fül-orr-gége Központ fül-orr-gégész, allergológus és klinikai immunológus szakemberével sorra vettük a szaglásvesztés hátterében álló leggyakoribb okokat.
Széll Kálmán tér - 1015 Budapest, Ostrom utca 16
A szaglás jelentőségére sokszor csak akkor döbbenünk rá igazán, amikor egyszer csak nem érezzük a jól megszokott illatokat. A koronavírus járvány kapcsán sokan tapasztalhatták meg ezt a rendkívül szokatlan állapotot, amely a fertőzés egyik jellegzetes kísérő tünete. A szaglásvesztés nem csak azért rendkívül kellemetlen, mert szinte elszigetel bennünket a külvilágtól, de sok esetben egészségünket is veszélyeztetheti. Nem érvényesülhet például az illatok étvágygerjesztő hatása, ami az idősek esetében alultápláltsághoz vezethet, és nem érzékeljük a veszélyt jelző szagokat (pl. füst, vegyi anyagok) sem. Az illatok még a memóriánkra is hatással vannak: emlékezzünk csak Marcel Proust Az eltűnt idő nyomában című regényének ikonikussá vált részletére, amelyben egy teába mártott madeleine sütemény íze, illata idéz fel rég elfeledettnek hitt gyermekkori emlékeket.
Mint Augusztinovicz doktornő mondja, a szaglás részleges (hipozmia) vagy teljes elvesztése (anozmia) átmeneti vagy tartós, továbbá szerzett illetve veleszületett állapot is lehet. A hirtelen szagláskiesés elsősorban fejsérülések vagy vírusfertőzések kísérő tünete, míg a fokozatos szaglásvesztés hátterében állhatnak hormonális, daganatos, autoimmun, toxikus, anyagcsere, gyulladásos vagy pszichiátriai kiváltó okok. Átmeneti szaglásvesztést okozhatnak az allergiás nátha és bizonyos gyógyszerek alkalmazása is. A hétköznapokban javarészt a felső légutakat érintő vírusfertőzések (koronavírus, influenza) és az allergiás betegségek (pl. szénanátha) kapcsán tapasztalhatjuk az illatok és szagok elvesztését. Míg azonban az influenzában vagy a megfázásban a gyulladt, megvastagodott nyálkahártya és fokozott váladékképződés akadályozza meg a szaganyag eljutását a szagló receptorokhoz, addig a koronavírus esetében a vírus szaglószervre kifejtett komplex hatása miatt kell lemondanunk akár hosszabb ideig az illatokról. Gyakran találkozunk gyengült vagy teljes szaglásvesztéssel krónikussá vált arcüreggyulladás (sinusitis) következményeként és az orrnyálkahártya jóindulatú túlburjánzása, az orrpolip miatt is. A betegek az orrfolyás, gátolt orrlégzés, fejfájás, horkolás vagy orrhangú beszéd mellett gyakran számolnak be szaglásvesztésről is. Mindezek mellett anatómiai rendellenességek, az orrmandula megnagyobbodása, orrsövényferdülés, daganat és idegentest is okozhat hasonló panaszokat. Gyakran okoznak szaglásvesztést az orr- vagy arcüreg- deformációval járó arcsérülések, valamint a fejsérülések is – a szaglóideg direkt károsodásának vagy a szaglásért felelős agyi területek sérülése miatt. Mivel az öregedés a szagló neuronok pusztulásával jár, ezért ahogy korosodunk, szaglásunk is tompul, ráadásul a kor előrehaladtával az ízérzékelés is csökken – ez a két képesség pedig hatással van egymásra. Meg kell említeni, hogy bizonyos neurodegeneratív kórképekben (Parkinson-kór, Alzheimer-kór és sclerosis multiplex) az első jelek közé tartoznak a szaglászavarok, és akár a cukorbetegség hosszabb távú szövődménye is lehet ez a probléma. Idegi típusú szagláscsökkenést vegyi anyagok, mérgek, gyógyszerek és a dohányfüst is előidézhet.
-A tartósnak bizonyuló szaglásvesztés kivizsgálása első lépésben a fül-orr-gégész szakember feladata. Amennyiben a szaglásvesztés egyéb, nem fül-orr-gégészeti okok miatt alakult ki, szükséges lehet a társszakmák (neurológia, endokrinológia, pszichiátria, immunológia, belgyógyászat) bevonása. Összességében a kiváltó ok kezelésével a szaglásvesztés jó eséllyel megszüntethető, ám tudni kell, hogy minél hosszabb idő telt el a szagláscsökkenés kialakulása után, annál nehezebb lesz a szaglóhám regenerációja. Ha tehát tartós szaglásvesztést észlelünk, ne húzzuk az időt, forduljunk mihamarabb szakemberhez! – tanácsolja dr. Augusztinovicz Monika. Hozzáteszi: a szaglástréning segítségével, melynek során 12 héten át rövid, intenzív szagimpulzusokkal stimulálják a szaglóreceptorokat és szaglóidegeket, sok esetben jól mérsékelhető a szagláskárosodás tartóssá válása.
További vélemények Dr. Augusztinovicz Monikáról >>>
Rendelés típusa:
További véleményekElőszőr jártam Önöknél, de nagyon pozitív élményben volt részem, mind a személyzet, de különösen a doktornő hozzáállása és szakértelme, kedvessége, alapossága. Dr. Augusztinovicz Mónika doktornő nagyon pozitv benyomást tett rám, akihez a jövőben is visszamegyek majd.
A horkolás sok esetben nagyon zavaró jelenség, elsősorban a hálótársnak. Azonban maga a horkoló is kárt szenvedhet, még ha nem is a hanghatás miatt, hanem azért, mert a horkolás sokszor alvási apnoévá fajul, ami már komoly szív-érrendszeri kockázatokat rejt magában, sőt számos szervi működést negatívan befolyásol. De vajon mit lehet kezdeni ezzel a tünettel? Mikor jelenthet megoldást egy célzott műtét? Dr. Csóka János, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica főorvosa, fej-nyak sebész adta meg a választ a kérdésekre.
A foniátriáról kevesen tudják, hogy a beszéd és a nyelés zavaraival is foglalkozik, az azonban sokak számára ismerős, hogy a hangképzési problémákkal foniáterhez érdemes fordulni. Különösen azok számára lehet ez fontos, akiknek munkaeszközük a hangjuk, hiszen például énekesek, színészek, műsorvezetők, de akár trénerek, pedagógusok is abból élnek, hogy sokat és megfelelően használják a hangjukat. Éppen ezért dr. Holpert Valéria fül-orr-gégész, foniáter, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica orvosa arra hívta fel a figyelmet, hogy a rekedtség, gombócérzés, a hangszín, hangerő megváltozása olyan tünetek, amelyeket vizsgálni és sokszor kezelni is szükséges.
Hipozmiának nevezik a szaglóképesség csökkenését, amit bárki megtapasztalhatott, aki volt már náthás, allergiás. Ilyenkor ugyanis az eldugult orr miatt nem jutnak el a szagok a szagló receptorokhoz. A szaglás csökkenése mögött azonban számos más ok is állhat, a dohányzástól az orrpolipokig, egyes neurológiai betegségektől az orrmandula megnagyobbodásáig. Dr. Viszoki Mónika, a Fül-orr-gége Központ – Prima Medica fül-orr-gégésze, allergológus és klinikai immunológus árulta el, miért fontos az orvosi kivizsgálás.
