Tisztelt Szakértő! 54 éves nő vagyok. Gyermekkori krónikus középfülgyuladás miatt az egyik dobhártyám nem forrt össze, és a hallócsontok is károsodtak, ezért 30 éves korom körül hallásjavító műtétet végeztek rajtam. Az orrsövényműtét után műdobhártyát kaptam, és a hallócsontokat is preparálták. Sajnos az idegi károsodás miatt a hallásom nem javult meg akkor, sőt az elmúlt évtizedekben sokat romlott. Hallás vizsgálatokon voltam, és hallókészülékem is van, de nem használom, mert nem tudom megszokni. A mindennapi életben, ha nem vagyok náthás, akkor hallókészülék nélkül is képes vagyok teljes életet élni. Társaságban , vagy színházban zavaró az állapotom, de elviselhető. Nem sokszor repültem, de jó pár év kihagyás után 7 éve repülővel utaztunk, és hazafelé a leszálláskor rettenetes fájdalmam lett a nyomáskülönbség miatt a másik(jobbik) fülemben, ahol hegges a dobhártya. Szinte teljesne meg is süketültem átmenetileg. Hazaérve a flészeten megállapították, hogy kiszakadt a dobhártyám. Következő évben abban bízva, hogy ez egyszeri eset volt, ismét repülőre ültem, és ugyanígy jártam. Igaz nem szakadt ki a dobhártya, mert folymatosan rágtam, s valamilyen orrsprayt is használtam, de afájdalom és az 1 hétig taró süketség ismétlődött. Az idei síelésünk után megállásnélkül indultunk haza a sípályáról, ahol néhány km és pár 100m szintkülönbség után ismét olyan rettenetes fájgdalmam lett, hogy végigsírtam az utat. Most már sem repülni, sem síelni nem tudok soha többet, vagy esetleg lenne megoldás a problémámra? Abban kérném tanácsát, hogy érdemes-e keresgélni , vagy bele kell törődnöm ebbe az állapotba? Már arra is gondoltam, hogyha a hegges dobhártya okozza a bajt, akkor nem lenne -e érdemes azt is kicserélni műdobhártyára? Az segítene? Vagy más lehet az oka? Köszönöm előre is a tanácsát.