Hangképzés

A Husson által képviselt neuromuscularis elmélet szerint a hangszalagrezgés aktív izommozgás eredménye, melyet a központi idegrendszer felől érkező polifázisos idegimpulzusok irányítanak. A tetszetős elméletet aláássa az a tény, hogy Goerttler 1951-es leírásán kívül egyetlen közlemény sem számol be olyan izomrostokról, melyek a hangszalagok oldalirányú rezgőmozgását biztosítják.

1. ábra. A hangképzés modelljei.

a. a gége frontális metszete; b. myoelasticus-aerodinamiás modell; c. neuromuscularis modell

Mai álláspontunk szerint tehát az emberi hang képzésének négy fő tényezője:

• a kilégzés során keletkező légoszlop
• a hangszalagok fonációs beállítása, tónusa és
• a hangszalagrezgés
• a toldalékcső, mint rezonátortér

A hangszalagok rezgését létrehozó légoszlop kialakulásában döntő jelentőségű a hangadást megelőző légzés jellege. Belégzési fázisában aktív izomkontrakció hatására a mellkas térfogata növekszik, a tüdőbe beáramlik a levegő. Kilégzési fázisában a belégző izomzat ellazul és a mellkas passzív térfogatcsökkenése kiszorítja a tüdőből a levegőt. Mindkét szakasz időtartamát és a térfogatváltozás nagyságát akaratlagosan megváltoztathatjuk. A belégzési fázis kialakításában a bordaközi izmok és a rekeszizom különböző aktivitással vehetnek részt, ennek megfelelően megkülönböztetünk:

1. hasi
2. mellkasi
3. mellkasi-hasi
4. kulcscsonti légzést.

Élettani, hangképzési szempontból legkedvezőbb, a kombinált mellkasi-hasi légzés. Kifejezetten kóros és későbbi hangképzési zavarok forrása lehet az ún. kulcscsonti légzés, mely erőltetett légzés mellett az egész vállöv emelkedésében nyilvánul meg.

Normális nyugalmi légzés közben a mellkas és a hasfal együttmozgása figyelhető meg. Hangadás alatt a mellkas belégzési fázisa még tart, amikor a hasfal már megkezdi kilégzési mozgását. Ezt a folyamatot a mellkasi-hasi légzés élettani aszinkronizmusának nevezzük. Az énekhang képzése során begyakorolt speciális légzéstechnika a hangtámasz (appoggio).

A hangszalagok mozgását, tartását összesen 7 kis izomzat végzi, melyet két agyideg idegez be.

A fonációs helyzet beállítása után a hangrésen keresztüláramló levegőoszlop hatására kialakuló hangszalagrezgést

• frekvenciaszáma
• amplitúdó nagysága
• egyes fázisainak egymáshoz viszonyított arányai jellemzik.

A hangszalagrezgés frekvenciája a megszólaló hang alaphang-frekvenciájával egyezik. Az amplitúdó nagysága a hangerőt határozza meg. A hangszalag rezgésfolyamata 3 fázisra osztható: nyitási, zárási és befejező fázisokra. Ezek időtartamának aránya befolyásolja a kialakuló hang színezetét.

A gégében kialakult felhangdús primaerhang a toldalékcsőben alakul át ének-, vagy beszédhanggá. A toldalékcső különböző terei: a hangszalag feletti tér, garat, szájüreg, orrüreg rezonátor szerepet töltenek be. Felerősítik a gége primaerhangját, felhangjai közül egyeseket csillapítanak, más felhangcsoportokat kiemelnek. Ezzel befolyásolják a hallható hang intenzitását és színezetét.

A fentiekhez felhasználtuk Dr. Kiefer Gábor egyetemi adjunktus (Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti, Fej-Nyaksebészeti Klinika) orvosi oktatási anyagát.